Üdvözöllek!

2010. január 9., szombat

Nehéz dolog ez a blog írás. Mindig kell lennie valamilyen ihlettnek hogy írhasson az ember. Hát ezzel én is így vagyok, napok óta mondogatom hogy régen írtam de aztán tovább is léptem ezen a témán. Igazából el is voltunk anyával foglalva. Az új év minden napját angolozással töltöttük. Lassan már én is megtanulok angolul :-))))
Anya kitűzte a nyelvvizsga időpontját amit szeretne minél hamarabb letudni. Természetesen megyek vele, elkísérem én is :-)))) Hátha figyelembe veszik hogy ketten vagyunk. A tanárnő is szokta mondani anyának hogy mióta ketten vagytok olyan kis okosak lettetek :-))))) Na, ez remélem hogy nem is fog változni. A héten leszedtük a karácsonyfát is és egy kicsit elkezdtünk pakolni a lakásban is. Állítólag készül az én szobám!!! Apa majd kifesti és utána jöhetnek a bútorok és a berendezkedés. Már van sok ruhám is, kaptuk kölcsönbe.Igaz még ki kell mosnia anyának őket. De majd segítek neki :-)))) Állítólag a szobám valamilyen szép nőcis színű lesz. A bútorom pedig macikás. Én már most örülök neki. Ja, és ha minden igaz akkor fogok kapni egy saját készítésű játék mackót. Szerintem apa, anya és biztos hogy a tesóm is besegít, így együtt készítenek nekem egy álmomat őrző kismackót. Ő lesz az én alvótársam, meg a biztonságom. Szerintem mindenkinek volt ilyen  gyerekkorában.A mi családunkban legalább is mindenkinek volt. Apának a nagy Teddy maci, Biusnak a coccolinó maci, anyának meg a dudó maci. És mindenki nagyon szerette és ez örök emlék. Sajnos dudó maci az már nincs meg, költözéskor elveszett, de van róla fénykép. Egy aranyos félszemű agyon mosott mackó. Hiányzik anyának :-(((( Majd én megvígasztalom és itt leszek én majd neki egy kismackónak :-))) Az apáé az meg van. Ott ül a hálószobájukban, igaz kicsit már ő is sérült,  mert leszakadt az egyik füle, de anya megígérte hogy visszavarja a fülét. Olyan ő mint a micimackóból Füles aki sokszor elhagyja a farkincáját, de mindig visszarakja neki valaki. Ez a gondoskodás......
Mi ilyen kis gondoskodó család vagyunk. Szeretünk egymásra figyelni. És ez így van jól...................