15 hónaposan...

... és boldog szülinapot Anyának!

Indul a kirándulás.......

1. nap Az elindulás, csak nem tudjuk hová......

A reggeli indulást az Apukám 9 órára tervezte. Na, Én ezt rögtön meghiúsítottam J. Pedig mindent elkövettek a szüleim, hogy felébredjek. Hangosan beszéltek, zörögtek, csattogtak J. Aztán végre felkeltem. És rövid evés után, ami természetesen az elmaradhatatlan cici volt, indultunk is. Azt persze csak Apa tudta, hogy hova. Se Anya, se Én nem tudtam hova megyünk. Apa rendesen betanulta az útvonalat, mert még segítséget se kért attól a beszélő géptől, ami valami dzsípíesz J. Természetesen az út nagyon változatos volt, mind időjárásban és mind miattam. Időnként ránk szakadt az ég, aztán meg Én akadtam ki, hogy mikor érünk már oda. Anya hősiesen, kitekeredve, egész úton próbált szórakoztatni J. Már átmentünk a Tiszán, a Dunán és ekkor kapott Anya egy térképet Apától, amin végre meglátta az úti célunkat. Persze előtte megkaptunk a hotel szolgáltatásait is J. Aztán megérkeztünk Bikács-Kistápéra a Zichy Park Hotelbe.

Háááááát, nagyon szép és full extrás J!!!!! Már este összebarátkoztam más babákkal is J. És természetemből adódóan rögtön meg is öleltem a Lilikét J. Vacsora előtt sétáltunk egy nagyot a parkban. Apa cipelt a túra hordozóban J. Igazán herceg kisasszonynak éreztem magam J.

Vacsorára brassóit, nokedlit ettem zúza pörivel és desszertnek mézes meggyes lepényt, meg egy kis vanília fagyit. Nagyon finom volt minden. Aztán még egy kis játék az átriumban Lilikével, Grétivel. Lehet, hogy itt fogok megtanulni járni is?

Aztán este zuhanyzás Apával, majd alvás. Az Anyukám azt mondta, hogy éjszaka nevetve aludtam J. Hát Én csak egyszerűen jól érzem magam…………..

2. nap Wellness és a környék felfedezése......

Reggel természetesen már fél hétkor keltem és velem együtt Apa és Anya is. Na, Ők kevésbé voltak olyan lelkesek, mint én J. Gyors öltözködés és irány a reggeli. Reggelire virslit ettem kechuppal és mustárral, egy falat rántottát, egy falat lekváros kalácsot.

Még csak egy napja vagyunk itt, de nekem már most jó az étvágyam. Reggeli után lementünk a wellness részlegbe.

Apa vett nekem úszógumit, mivel én még nem tudok úszni (hiába vagyok Halak). Ez a legbiztonságosabb úszógumi, amit tudok ajánlani minden kedves hozzám hasonló babának J.

A medencében saját magunk által irányítható buborékolók vannak J. És van dögönyöző is. Anya szerint az ember veséjét is leveri J. A víz kellemes meleg, olyan pont nekem való.

Fürcsiztünk vagy egy órát, aztán mentünk sétálni. Anya és Apa játszottak valami pentaki félét. Olyan fém golyókat dobáltak a földre, aztán meg méricskéltek. Na, ez engem annyira nem érdekelt, hogy inkább aludtam egyet.

Majd magamhoz tértem és szedtünk Anyával 4 levelű lóherét.

És megérkezett az új kis barátnőm is Rebeka J. Nagyon aranyos kis baba. Ő még csak 10 hónapos, de nagyon érdeklődő volt felém, akárcsak én ő iránta.

Természetesen őt is megöleltem (kapott NAGY mackó ölelést).

Aztán mentünk ebédelni. Most itt ettünk a szállodában. Én spagettit ettem pörkölt szafttal, utána meg kaptam egy gyönyörű sült almát, melyen volt valami kókuszos fahéjas öntet, meg tejszínhab málnás öntettel J. Fúúúúúúúúú nem is mondom, hogy csak egy falatot hagytam a szüleimnek.

Miután jól kikerekedtünk, felültünk a biciklire és irány amerre látunk. Elindultunk az erdőbe, de annyira homokos volt az út, hogy se Apa, se Anya nem tudta tekerni a biciklit, mert állandóan kifarolt a bicikli feneke. Ezért vissza kellett fordulnunk és mentünk az aszfalton. Letekertünk Bikácsra, ott megnéztük a falut, aztán irány vissza. Egy órát bicikliztünk. Érkezésünk után újból mentünk fürcsizni.

Megint nagyon jól éreztem magam, természetesen a víz teljesen lefárasztott, a vacsorára már alig volt energiám J. Vacsorára gyömbéres, mustáros pulykacsíkokat ettem zöldborsóval, köretnek tócsni féleséget. Anya rakott tavaszi zöldségéből egy kis répát, Apa bikácsi-bihari borjúleveséből pedig a csigatésztákat meg egy kis levest J. Ugyanis a kedvenc tésztám a levesekben a csiga!!!!! Ezt lehet kézzel enni, ha valaki nem tudná. Na, ezután nekem nem is kellett már más, csak egy kis séta és nálam beállt a game over J.

Még szerencse, hogy fürödtem, mert Anya és Apa tanácstalanul állt előttem, hogy már meg meddig fog ez a gyerek aludni és ha felkel akkor meddig lesz fent éjszaka???? Na, nem toltam ki velük, csak egy picit pihentem, pont annyit amennyi nekem kellet. Fent a szobában még játszottunk egy kicsit, majd hamar elaludtam. Megint élmény dús napom volt…………

3.nap Borpincészet, egy kis Amerika..........

Ma kicsit jobb szívű voltam a szüleimmel és hagytam őket egészen fél nyolcig aludni. Éjszaka nagyon jól aludtam, most nem volt velem semmi gond.

Viszont a tegnapi zabálásom után ma diétás módra váltottam. Reggeli egy pár falat virslit ettem, más nem is kellet. Folyadékot azt fogyasztok rendesen, úgy hogy nincs gond velem. Viszont kicsit nyűgös voltam a reggelinél, mert igazából Én még nem pihentem ki magam. Ebből kifolyólag az következik, hogy feljöttünk a reggeliből, kértem egy kis cicit és aludtam még egy jót. Ez nekem és a szüleimnek is jó, mert sokkal jobban bírtam a nap további részét. Ma környékbeli látogatást tettünk, de mielőtt elindultunk volna, észrevettem, hogy Rebike hintázik egy szép fából és fonott kosarakból készült forgó hintán, ezt persze nekem is ki kellett azonnal próbálni.

Miután kihintáztuk magunkat elindultunk. Voltunk egy faluban, aminek a neve: Györköny.

Megnéztük a bor pincészeteket, játszottunk egy szép játszótéren ahol Apával és Anyával libikókáztunk.

Közben tízóraira ettem egy kis túróvarázst. Ez mindig bejön nekem J. Tudjátok Anya már megint aggódott, hogy jaj, ez a gyerek nem eszik ma semmit! J. Mondom, hogy telezabáltam tegnap magam. Nem is értem, nem veszi észre hány pelenkát raktam tele???? Ilyenek ezek az Anyukák J. Mondta is egy néni, hogy ma nem eszik, na bumm, majd eszik holnap! A gyerekek tudják mi a jó nekik! Hát ennyit erről Anyucikám J.

Györköny után elmentünk ebédelni Cecére a V8 étterembe. Ezt Apa találta az interneten, olyan amerikai stílusú étterem. Na, mondta Anya, akkor együnk egy jó kis amerikai hamburgert. És igen! Hogy amerikai volt-e azt nem tudom, de nagyon finom volt (szerinte a mekis hambi sincs ilyen finom).

 Mondták is, hogy a zsömlét maguk sütik! Ha erre jártok térjetek be, merem ajánlani. Ja, és szőnyegpadlójuk van, úgy hogy kedvemre mászkálhattam a földön J. Főleg miután két nappal korábban volt teljes gépi nagytakarítás.

Én kiettem Anya paradicsomját a szendvicséből, meg egy falat husit zsömlével. Ennyi volt az ebédem, még mindig nem vagyok éhes J. Útközben hazafelé még megálltunk Vajtán, ahol sétáltunk egy kicsit az ottani Zichy kastély parkjában.

Délután megint adtunk a wellnessnek J. Anya tartott egy úszóedzést magának én meg az Apukámmal fürcsiztem J.

Ma egyébként is inkább Apás voltam! Egyszerre adtam neki 5 puszikát J. Olyan jó, hogy most itt van velem Ő is jó sokat!!! JJJ.

Aztán jött a váltás, Anya személyében, mert Apa ment és adott az élvezeteknek (úszás, szauna stb.). Megint hamar elfáradtam, ezért Anyával feljöttünk, ciciztünk egy kicsit és én végre jól kialudtam magam és újult erővel indultam neki az estének J. Vacsorára falusi húslevest ettem csigával!!!! Finom volt nagyon. Utána már csak egy kis citromos álom fért el a pocakomba. Vacsi után még bújócskáztunk Anyával az aulában, Apa meg nézett bennünket. Ja, igen! És miért is nem említettem még idáig a Tesómat???? Mert Ő most Francia országban van a csere programon. De azért naponta beszélünk vele többször is. Kicsit nehezen indultak neki, de azért haladnak. A sok rossz között azért akadt jó is neki J. És már telefonált Anyának is, mert nem tudta pontosan a méretemet. Csak nem egy rucit hoz nekem? J. Na mindegy, ezen ráérek még gondolkodni, addig is alszom egy nagyot……….

4. nap Halország, egy kis kastély, esti bórkóstolás.......

Ma már reggel nyolc óráig aludtam! Még maradunk egy pár napot aztán olyan leszek mint otthon J. De sajnos nem, holnap már megyünk haza L. Na még azért ne szomorkodjunk, mert ma is egy szép napon vagyunk túl. Szóval, reggeli után elindultunk megnézni az Ökör-hegy nevezetű dombságot.  Semmi extrát nem láttam benne, ugyanis rossz irányba kanyarodtunk az úton és mire megtaláltuk én már jóízűen aludtam J.

Mire felébredtem már egészen máshol voltunk. Pontosan Sáregresen a Rétimajorban. Ez egy halországnak nevezett kis birodalom. Nagyon nagy területen vannak halastavak, csárda, panzió, wellness, múzeum, kikötő és még sok látnivaló.

Találtunk egy szép kis tavacskát amiben szebbnél szebb tavirózsák voltak.

Volt sárga, rózsaszín, meg kicsi sárga virágú is. Ja, és rengeteg béka!!! Még szerencse, hogy csak a vízben.

Séta után megebédeltünk a csárdában. Anya harcsafilét evett gombás tejfölös mártással meg nokedlivel. Persze, hogy Én is azt ettem. Ez is nagyon finom volt.

Mióta itt nyaralunk úgy kibővült az íz világom, hogy csak na J. Ebéd után átmentünk Dégre, ahol található a Festetics Kastély, gyönyörű parkkal és egy szép kis házzal. Ezt a pincér néni ajánlotta.

Még szerencse, mert nagyon jól éreztük magunkat, hatalmasat sétáltunk.

Indulás előtt még volt egy kis uzsonna nekem J.

Hazafelé még megálltunk Igaron egy út menti fagyizónál és ettünk fagyit. Én kaptam tölcsért, meg megkóstoltam Anya mentás fagyiját J. Öt óra után értünk haza. Megint wellness, fürcsi-pancsi J. A vízben megismerkedtem egy új babával Dórikával. Ő pont ma egy éves.  A fürcsi miatt a vacsora is tolódott. Ma vacsira gyümilevest ettem, Anya próbálkozott krokettel, almaszószos valamivel, de nekem most nem ment a kaja. Mind addig míg nem hozott egy almás pitét J. Nagyon imádom, úgyhogy két pofára be is nyomtam. Aztán Apa már nagyon sietett, mert ma nekik bórkostólós napjuk volt a szálló saját pincéjében.

Mi is elmentünk Anyával megnézni. Olyan szép volt!!! Mindenhol gyertyák égtek, szépen előkészítve minden, pici pogácsákkal.

Viszont jó hideg volt ott, még Anya lehelete is látszott J. Persze mi nem maradtunk.

Helyette hintáztunk egy kicsit, játszottam az átriumban. Majd pót vacsi és gyors alvás……….

5.nap Sok-sok mínusz.......

Eljött a távozás ideje L. Senki nem örül neki. Sikerült jól aludnom. Reggel keltem időben, összeszedtük magunkat és mentünk az utolsó reggelinkre. Még mindig nem találták meg az asztalunkra tett névtáblánkat, tegnap ugyanis eltűnt. Anyával mentünk felszerelni a székemet és a mi asztalunkon más név volt. Na, mondta anya, minket már kiraktak egy nappal hamarabb. A pincér értetlenül állt az eset előtt, igaz vele még nem is találkoztunk. Na mindegy. Hamar megoldottuk a problémát. Visszatérve a reggelire, sikerült még jól bereggeliznem, leszereltük az asztalomat és indultunk fel a szobánkba. Anya és Apa kezdtek csomagolni én meg segítettem nekik. Fürdés már nem volt, meleg viszont annál inkább. Összepakoltunk aztán sétáltunk még egyet a kertben, én meg szépen elaludtam. Ébredés után még egy kis cicizés, és végleg elhagytuk a szállodát. Indulás előtt még egy közös fotó azzal a kedves idős házaspárral, akivel rendszeresen találkoztunk - főleg az étteremben - és mindig kedvesen mosolyogtak és integettek nekem - főleg a bácsi, akinek olyan a haja mint apának.

Úti célunk első állomása Simontornya volt, ahol van egy régi vár. Apa felvett a hátára az utazó hátizsákba és mentünk megnézni a várat.

Rögtön szembesültünk azzal,  hogy csak pénzért lehet fényképezni és önállóan nem is nézhetjük meg a várat, csak tárlatvezetővel, mert az ajtók zárva vannak.

Hmmmm??????? Ebből mi nem kértünk, úgyhogy otthagytuk őket. Egy mínusz kilőve indulásnak. Mivel már ebéd időre járt, elmentünk abba az étterembe, amit Apa nézett ki a neten. Itt se jártunk sikerrel L. Ebben az étteremben valami rendezvényt tartottak, így mi már nem fértünk be. Második mínusz. Hurrá. Beültünk a kocsiba és elindultunk hazafelé, majd csak útba esik egy étterem. Dunaföldváron találtunk is egyet. Gyönyörű kilátással a Dunára, kellemes környezetben. Erre a pincér azzal fogad, hogy kb egy, másfél órát kell várjunk, mert két csoportot kell kiszolgálniuk. Pffff. Harmadik mínusz. Anya és Apa egyre jobban utálták már az egészet. De legalább a pincér ajánlott egy másik helyet a Duna parton. És Igen!!!! Végre kajához jutottunk.

Igaz itt meg az egyébként mindenhová felszerelhető székemet nem sikerült az asztalra rögzíteni, de kaptam helyette egy igazi trónt (amit persze én annyira nem kedveltem, mert így nem az anyáék asztalán ettem )

Megebédeltünk majd irány haza. Én annyira rendes gyerek voltam, hogy miattam csak egyszer kellett megállni, akkor egy kis túróvarázs és folytathattuk tovább az utat.

Arról nem is beszélve, hogy aludtam két és fél órát!!!! J. Így a sok rossz után legalább a szüleimet nem zaklattam. Estére hazaértünk, gyors kipakolás (Anya semmi perc alatt felszámolta és eltüntette a kirándulás nyomait), szerény vacsora és végre a saját kis helyemen aludtam egy jó nagyot. Mert végül is, mindenütt jó de legjobb otthon J.