4 hónap késés avagy hogyan is nem érünk MI rá, írni :-)

November 18. Ez volt az utolsó dátum amikor írtunk Anyával valamit. Szégyen vagy nem, most ez van. Ez most egy kicsit vegyes írás lesz. Anyát elküldtem dolgozni :-) és megígérte, hogy ír a blogba ha lehetséges. Csak a főnökei meg ne tudják :-))) Kezdjük az elején. A novemberi bölcsibe szoktatás simán ment. Egész hónapban jártam rendesen.

Nagyon megszerettem a helyet, a gondozó néniket: Erzsike nénit, Ica nénit, Erika nénit és Szidi nénit. Volt szülői értekezlet is, ahol a szüleink bemutatkoztak egymásnak és elmondták ki kinek az Anyukája vagy Apukája. Anya is megismerte ki a Balázs Anyukája :-))) Mert ugye Ő a legjobb barátom. Most még. Mert azóta már sok jó cimborám lett. Például Anna, Gréti. És Erzsike néni is azt mondta Anyának a múltkor, hogy kezdenek a csajok már összeszokni és együtt játszani. És ez azóta is így van. Végül is kialakulnak a bölcsis barátok :-) az egyik kedvencem a bölcsiben, a játszószoba vagy tornaszoba. Ide is szoktunk menni. Igaz nem gyakran, mivel sokan vagyunk a bölcsiben, de azért egy hónapban a mi csoportunkra is jut egy nap tornázni. Itt minden olyan játék megtalálható ami a mi mozgásunkat segíti elő. Más nagy esemény nem volt novemberben.

A december már annál izgalmasabb volt, minden szempontból. Először is készültünk a télapó érkezésére. Az első találkozásom a télapóval az Anya munkahelyén történt. Ugyanis Anyáéknál szerveztek télapó ünnepséget. Egy kedd délután Anya értem jött a bölcsibe és utána mentünk a munkahelyére. Egy nagy terembe mentünk, ahol már sok gyerek és felnőtt tartózkodott. Volt ennike és innivaló is. Persze mikor Anya megkérdezte, hogy kérek valamit enni, akkor én visszakérdeztem, hogy virsli nincsen???? Hát persze, hogy nem volt. Micsoda kiszolgálás????

Biankával jól eljátszottunk, aztán egyszer csak leültünk a székre, elkezdtünk énekelni és megjelent a mikulás. És nem jött egyedül!!! Volt vele két angyalka és rénszarvas meg krampusz is kísérte a télapót. Nem is tudtam megszólalni csak úgy kapaszkodtam Anya fülébe. Aztán a télapó leült, mi énekeltünk neki, majd a gyerekeket név szerint magához hívatta. És engemet is!!! Na ekkor nagyon megijedtem. Kapaszkodtam Anyába!!! És képzeljétek, olyan dolgokat mondott rólam amik igazak voltak. Csak azt nem tudom, hogy honnan tudta azt, hogy sokat segítek Anyának a konyhában és tényleg jó gyerek vagyok. Na mindegy, biztosan valaki árulkodott neki rólam :-))) Aztán két kicsit bizonytalan igen válaszom után kaptam egy csomagot tőle. Kicsit félősen de átvettem. Aztán hátat fordítottam neki és innen már nagyon bátor voltam!!! Volt a csomagban minden földi jó!!! Csokik, ropik, nyalóka. Persze az Anyukám rögtön kiosztotta, hogy mi az amit ehetek belőle. Hááát Anya, ez az Én csomagom!!! Osztályozd a tiedet!!!! Még énekeltünk meg táncoltunk a télapóval, aztán integettünk neki , kikísértük az ajtóig, majd vissza mentünk és még játszottunk egy kicsit. Hazafelé már nagyon fáradt voltam. De nagyon jó élménnyel aludtam el .-))) Majd következett a másnap. A bölcsiben két napot szoktak megünnepelni. Az egyik a télapó, a másik a farsang. Na, én csak a télapón vettem részt, a másikon nem, de erről majd később. Apa volt a fotós a nagy eseményen. Reggel Anya szépen felöltöztetett ünneplőbe és így mentünk a bölcsibe. Apa majd később érkezett, mert dolgozott éjszaka. Itt is nagy volt az izgalom a gyerekek részéről. Erzsike néniék sorban leültettek bennünket a székre és itt is énekeltünk, hogy minél hamarabb jöjjön a télapó. És jött is :-))) Egy nagy szánkóval húzta a sok ajándékot. És képzeljétek itt is név szerint hívta magához a gyerekeket. És megtörtént a csoda! Nem féltem!! Pedig nem volt velem Anya, és mégis bátran mentem a télapó elé. Apa ekkor készített egy fotót rólam. Ami természetesen nem sikerült mert az egyik csoporttársam éppen akkor gyalogolt bele a képbe. Na, kérem a fotósnak nincs jó fotója a saját gyerekéről!!! És ismétlés meg nem lehetséges, úgyhogy hátha jövőre sikerül :-)))

Na, ezt a csomagot nem kellett Anyának ellenőriznie. Itt csak csupa egészséges dolog volt benne!!! Ez a bölcsike már csak ilyen. A napi kaja is tiszta reform étkezés. Igaz nem is annyira szeretem, de ez van. Végül is ez nem egy hizlalda :-)))) Persze azért volt keksz meg innike :-))) A lényeg, hogy itt is nagyon jó élményekkel telve mentünk haza. És ezzel véget is ért a jó világ a decemberből :-((( Ugyanis rá két nap múlva elővett a "csirkevész". Természetesen a tüszős mandula volt a következő. Egy hónap csend és egy hónapban betegség. Persze ebben a hónapban kettő is kijárt nekem. Persze magas lázzal, kínlódással, antibiotikummal. Aztán mire ebből végre kigyógyultam, összehoztunk egy találkát a városba Barbival. Olyan kis baráti, karácsonyi összejövetelt akartunk mi együtt. Igazán jól éreztük magunkat. Szaladgáltunk, ettünk finom kolbászt, ittunk forró teát és finom forró csokit. Egy baj volt csupán, hogy mindezt mínusz 10 fokban.

És ez lett a vesztem. A nagy rohangálásban megfázott a légcsövem. Úgyhogy újra láz, köhögés, rekedtség és antibiotikum. És ez az egész betartott karácsonyra is. Most sajnos nem tudtam úgy élvezni a karácsonyt mint tavaly. Mivel lázas voltam, nem igazán érdekeltek az ajándékok és az sem, hogy csilingelt a Jézuska. Ennek ellenére a szüleim és a tesóm mindent megtettek, hogy szép esténk legyen. Ezúton is köszönöm nekik.

Pedig a karácsonyi készülődés is nagyon jó volt. Minden hétvégén meggyújtottuk az adventi koszorún a gyertyákat. Segítettem neki a bejgli készítésében. Én daráltam bele a diót!!! Persze hogy akkor is 38 fok feletti lázam volt, de igyekeztem magamat összeszedni :-))) Kicsit rekedtesen de jól elvoltam :-)))))

Ajándékot azt kaptam rendesen. Ibikétől egy éneklő Dóra babát kaptam, aminek nagyon örültem. Anyáéktól pedig egy micimackós oktatós logikai játékot. Ez is nagyon tetszett nekem. Azóta is rendszeresen játszom vele, sőt még a feladatokat is felolvasom a papírról :-)))) A karácsonyfánk nagyon szép volt. Együtt díszítettük fel a fát. Anya, Bianka és Én. Apa pedig fotózott közben. Persze azért a csúcsdíszt ő tette fel a tetejére.

Eltekintve a betegségtől mégis csak egy tökéletes karácsonyunk volt. Mert ahogy Barbie (és nem a barátnőm) mondja a mesében: nem attól lesz tökéletes a karácsonyod, hogy megkapsz mindent, hanem akikkel együtt vagy, örülsz a másiknak és ha a másik is ezt érzi, akkor lesz tökéletes minden. És nálunk ez volt!!!! Aztán már csak pár nap és eljött az év vége. Szilveszterre már meggyógyultam. Igaz még nem voltam tökéletes, de alakultam jó irányban. Mi együtt hárman, Bianka kivételével otthon töltöttük a szilvesztert.

Egészen este tíz óráig bírtam a fent létet. Aztán természetesen kinyúltam. Anya és Apa még tévézgettek, ettek, ittak, koccintottak és mentek aludni. Úgyhogy együtt kívánunk mindenkinek: BOLDOG ÚJ ÉVET!!!!!!!

2 RÉSZ

2013. Január....... ez a hónap is eseménytelenül zajlott az egészségemet tekintve. Egyszer volt egy kicsi orrfolyásos állapotom, de az spontán rendeződött. A többi esetben azért volt rohangálás. Anya visszament dolgozni. Az ezzel járó ki és bekörözések szegényt teljesen megőrjítették. És sokszor engem is cipelt hivatalról hivatalra. Aztán a hónap végén elkezdett dolgozni. Nekem ez egy kicsit furcsa volt, hogy nincs itthon amikor szükségem lenne rá. Azért olyan kétségbe nem estem, ugyanis van nekem saját külön bejáratú Testvérem és Apukám is. De első sorban Bianka az, akihez jobban ragaszkodom :-) Mert vele mindig minden olyan vicces :-)))
A február megint a betegség jegyében telt. Természetesen a szokásos tüszős mandulagyulladás és hogy még cifrázzuk a dolgot egy kis kezdődő tüdőgyulladás is társult hozzá. Na ezt nem szerettem. Még kórházba is kerültem miatta. Kaptam egy sárga pillangót és azt kellett minden nap kétszer itatni. Annyira utáltam, hogy nem is tudom elmondani. Két napot a klinika fogságában töltöttünk. Kaptam valami palackos löttyöt. Aztán a doktornéni haza engedett bennünket  és otthon folytattuk a terápiát. Anya volt aki naponta adagolta nekem az antibiotikumot, injekció formájában. Persze ez nem jelentett semmit mert neki is sírtam. De nagyon sokat segített hogy otthon lehettünk. Már csak azért is mert Anyára is ráragadt a nyavalyám :-))) Aztán köhögtünk egymás kedvére :-))))) De igyekeztünk mind a ketten hamar meggyógyulni. És ez a hónap végére sikerült is. Elvégre elmondhatom, hogy februárban összesen két napot voltam bölcsiben. Márciusra már elég rendesen összeszedtem magamat. Végre betegség szempontjából eseménytelen volt a hónap. Elkezdtem enni, talán még híztam is egy picit (ami rám fért). Ebben a hónapban lett volna egy kis családi összeröffenés, de sajnos az időjárás miatt ez elmaradt. Csak megemlítem, hogy gyakorlatilag az egész országban ítéletidő volt. És ebben nekünk is részünk volt. Bianka alig tudta eltakarítani a sok havat. És Apa szerint Én csak egy nagy hójáró vagyok. Viszont megtanultam Danikától hóangyalkát készíteni! Igaz ezt már valamelyik nap a fűben is megpróbáltam de nem jártam sikerrel .-))))
Március az egyik fontos hónap az életemben. Igen, igen. Betöltöttem a harmadik életévemet!!!! És természetesen pont olyan tortát készített nekem az Anyukám amilyet rendeltem tőle. Vaníliásat és micimackósat :-)))) És ez most azért is volt különleges, mert az Apukám is segített neki az elkészítésben.

Húúúúú, volt rajta egy nagy tűzijáték!!! Teljesen elállt a lélegzetem, amikor megláttam. És ez a nap még azért is volt különleges, mert itt volt papi és mami is. Kaptam tőlük egy nagyon szép Hello Kittis esernyőt. Na és milyen színű??? Hát persze, hogy a kedvencem, a lilaaaaa !!!!!

Anyáéktól egy mágneses színes rajztáblát kaptam. Az is nagyon tetszett nekem. A másik mamámtól még kaptam ruhákat. Ja, és persze Henitől is kaptam volna egy szép tortát, amit csak fotón láttam félkész állapotban :-) Gyorsan fel is hívtuk Anyával, hogy megkérdezzem csinál-e még nekem másikat? És azt mondta, hogy igen!!!! Persze sajnos azóta sem jött még össze a találkozó. A második az Én újabb betegségem miatt nem ment. Elkaptam valami vacak vírust. És ez most tényleg komoly volt. Először életemben 40 fokos lázam volt. Bianka és Anya felváltva vizes ruháztak engemet. Hááát nagyon nem szerettem, viszont nagyon muszáj volt!!!! Ez természetesen megint az ünnepekre esett. Méghozzá húsvétra.

Még szerencse, hogy nem sok locsoló jött hozzánk. Egész pontosan csak egy, Levente, Bianka barátja, no meg apa, akit viszont még többször kértem, hogy locsoljon meg, annyira tetszett nekem a dolog. Viszont mentünk Mi a klinikára :-(((( Éva néni megnézett, meghallgatott, aztán elmentünk valami fényképezésre. Aztán csak arra jutottak, hogy megint antibiotikumot kell szedjek. Na, ennek még mindig a hatása alatt vagyok, ugyanis ami volt jó étvágyam az most teljesen elhagyott. Lassan, de nagyon lassan haladok az evéssel. Van olyan napom is a bölcsiben, amikor szinte semmit nem eszem. Ilyenkor Anya nem nagyon örül nekem. Viszont annak nagyon örült, hogy a bölcsiben is megünnepeltük a szülinapomat. Van egy fa torta, amire lehet tenni gyertyákat és Én azt elfújhattam!!!! Nagyon jó volt. És természetesen még Balázsnak is volt szülinapja, pont akkor amikor nekem :-)))) Ezek után két hétig madarat lehetett velem fogatni Erzsike néni szerint :-))) És már most is lassan kezdem úgy érezni magamat. Elvégre itt a tavasz, végre játszhatok együtt Barbi barátnőmmel. Mehetünk a játszótérre, lassan fagyizhatunk is :-)))) Jut eszembe. A múltkor voltunk együtt Barbi, Kéti, Tamás és Mi csajok a fórumban fagyizni. Rendeltünk szebbnél szebb fagyi különlegességeket. Én és Barbi ruhánkat leéve jól laktunk és azután mentünk Biankával mozgólépcsőzni!!! Hogy az milyen jó kis szerkezet :-))) Olyan mint Pom-Pom, egyszer fent és egyszer lent :-))))
Még egy fontos hír az olvasóinknak: felvettek az óvodába :-))))) Hamarosan megyünk majd Anyával beiratkozni, mert írták a levélben, hogy a beiratkozáshoz kérjük hozza magával gyermekét :-)))) És Én szívesen is megyek!!!! Azt még, hogy az első vagy a hátsó oviba fogok járni nem tudom. A biztos, hogy a nyertes ovink a klinika ovija :-)))) Ez mindenkinek jó lesz. Nem önkormányzati óvoda, jól alkalmazkodnak a szülők beosztásához (ami nem egy utolsó szempont), és egyszerűen aranyosak. Majd azért leírom, hogy mit tapasztaltam, már nagyon várom :-))) És azért is jó még, hogy Apának sem kell majd messzire mennie miattam. Ott leszek a közelében :-))) De reméljük, hogy sosem lesz semmi baj. Nem úgy mint a múlt héten, amikor Bianka lezúgott a Lili nevű paci hátáról. Nagyon megütötte magát. Apáék el is vitték az orvoshoz. Természetesen Én is elkísértem őket. Kicsit rendetlen voltam a vizsgálókban meg a folyosókon. De hozzám mérve viszont egy angyalka voltam :-))))Hát röviden ennyi volt a mondanivalóm :-)))) Megpróbálom megígérni, hogy nem leszünk ilyen rendetlenek és rövidesen megint fogunk írni :-))))
És a legfontosabb!!!! Közben volt már egy jó pár tizenkilencedike!!!!!!! Majd szólok már a fotósnak :-))))

Szeptember-október-november 19.

BÖLCSIKE, a jelszó: kifli :-)))))

Beszoktatás, első nap: vasárnap este úgy aludtam el Anyával, hogy megbeszéltük a hétfői napot. Elmondta, hogy megyünk az új bölcsikébe, Erzsike nénihez és a sok gyerekhez. Izgatottan aludtam el. Reggel Anya próbált felkelteni, ami nem ment neki könnyen. Kilencre kellett mennünk. Anya megtartotta a főpróbát, ő természetesen mint mindig időben felkelt, elkészített mindenkinek mindent és várta, hogy felébredjek. Már a redőnyt is felhúzta, zajongott stb......, de semmi. Aztán csak felébredtem a sok noszogatásra. Reggelire csak kakaót kértem, aztán öltözés és indultunk is. Pontosak voltunk, kilencre érkeztünk. Erzsike néni, Ica néni fogadott bennünket. Leöltöztünk, felvettem a mamuszomat és irány a sok gyerek!!!! Mikor beléptem kicsit megtorpantam. Mindenki engem nézett, kérdezték, hogy ki vagyok. Aztán megláttam a sok játékot és már nem is érdekelt semmi, mert én szépen mindenkit ott hagytam :-)))) Persze Anyát vittem magammal. Elsőre a bőség zavarában mindenbe belekapkodtam és aztán már mentem is a másik játékhoz. Aztán egyszer csak mindenki körénk gyűlt. Vagyis Anya köré és együtt játszottunk. A legszimpatikusabb gyerek Balázs volt. Együtt főztünk turmixokat. Persze Én "toást" is sütöttem :-)))) És van olyan baba is mint az Ibi babám.

Van jó kis babakocsija is. Lehet telefonálgatni, építeni, rajzolni és memória játékokat játszani. Tízóraira narancs levet ittunk. Nekem jól esett a nagy izgalom után :-)))) Aztán még maradtunk egy picit, majd Erzsike néni közölte Anyával, hogy lehet hazamennünk. Na, erre Én elkezdtem sírni. Még most jöttünk ide és már mehetünk is???? Aztán Anya megnyugtatott, hogy jövünk holnap is :-))))))

Második nap: reggel már nem kellett költeni, keltem magamtól időben. Már készültem a mai napra :-)))) Gyorsan megreggeliztünk, összeszedtük magunkat és indultunk újra a kalandba :-))))) Ma már határozottabb volt a belépőm :-))) Van saját kis szekrényem, cipőtartóm és fogasom is. Érkezés után rögtön kezet kell mosni. És már kaptam törülközőt is. A jelem pedig a kifli lett, ezt még tegnap ajánlotta fel Erzsike néni. Anya kérdezte, hogy miből lehet még választani, de már csak kettő volt a halacska és a kifli. Hát Én ezt választottam :-)))) Szóval kezet mostam, megtörülköztem és irány a szoba.  Ma is itt volt mindenki. Balázs különösen örült nekünk, főleg Anyának és azzal is fogadta, hogy mehetünk főzni :-)))) Engem is ez érdekelt a legjobban. Fogtam a tölcsért, a nyújtófát, a banánt és azzal mentem mindenhova. Még a babakocsiba is bepakoltam. Sokat nem játszottunk bent, mert tízórai után kimentünk az udvarra. Tízóraira répát kaptunk meg teát. Én ettem 3 szál répát, meg ittam teát. Aztán kimentünk öltözködni. Ekkor megláttam, hogy Balázs megy pisilni. Gondoltam Én is kipróbálom és már toltam is le a nadrágomat :-))) Míg Balázsnak sikerült, nekem természetesen nem!!!! De jó volt vele együtt ücsörögni a vécén :-)))) Aztán az udvaron már megint a bőség zavara fogadott. Nem is tudtam eldönteni, hogy melyik játékkal játsszak. Mivel majdnem mindenki vagy biciklizett vagy motorozott, hát Én is kerestem magamnak egyet és felültem rá. Aztán elindult a száguldás. Én még nem tudtam, hogy van egy határ az udvaron, amin túl már nem lehet menni, ezért az Anyukám hozott vissza az idegen csoportból. De később Balázs ezt is megmutatta nekem :-))) Aztán egy óvatlan pillanatban sikerült felborulnom és kicsit sáros lettem :-))) Hát persze, hogy nincs nálunk váltóruha!!!! Anya mindig tanul, holnapra már viszünk!!!!! És persze, hogy ma is sírtam, mert haza kellett jönnöm :-)))))

Harmadik nap: Ez már kevésbé volt számomra izgalmas. Megérkeztünk a szokásos időben és már mentünk is ki az udvarra játszani. Kicsit Én is és Anya is megzavarodott ettől a hirtelen helyzettől, elvégre még csak most érkeztünk és Én még esetleg játszottam volna bent a teremben. De ez most elmaradt. Hirtelen nem is tudtam mit csináljak. Ezért rövid időn belül közöltem Anyával, hogy mehetünk is haza. Ettől Anya egy kicsit meglepődött, aztán ügyesen elterelte a gondolataimat és már nem is akartam hazamenni :-))))) Felültünk a kis favonatra, motoroztam a rózsaszín motoron (ez pont olyan mint az enyém), főztünk a kis házban. Megnéztük a bácsikat, akik a faleveleket tették fel egy autóra. Tízóraira ittunk egy kis narancslevet, ami nagyon ízlett. Az idő nagyon gyorsan eltelt. Egyszer csak Erzsike néni mondja Anyának, hogy most már mehetünk haza. Na, nekem sem kellett több, megint elkezdtem sírni. Nekem az se jó ha maradunk és az sem ha menni kell :-)))) Ma kicsit érzékenyebb vagyok.......de jövök holnap is!!!!!!! :-)))))

Negyedik nap: reggel megérkeztünk, levetkőztem Anya adott rám ruhát és indultam kezet mosni a kis csaphoz. Ugyanis itt az a szokás, hogy érkezéskor mindenkinek kezet kell mosnia. Csak azután léphet be a szobába. Anya türelmesen megvárta, míg végzek és akkor látom, hogy Anya nem akar bejönni velem!!!! Na, nem is tudtam mi történik, csak kicsit elkezdtem sírni. Hát igen, Anyának mennie kellett...... Erzsike néni az ölébe vett és bevitt a szobába. Persze előtte még megengedték, hogy adjak egy nagy cuppakós puszit Anyának. Azt mondta Anya, hogy jön nemsokára vissza, csak be kell mennie a munkahelyére. És mivel nem tehettem mást, hát elhittem neki, hogy visszajön értem és biztos, hogy nem hagy itt örökre :-))))) Sikerült hamar megvigasztalódnom. Igyekeztem lekötni magamat. Játszottam Balázzsal, főztünk együtt. Tízóraira pritamin paprika csíkok voltak teával. Na ebből Én nem ettem, mivel nem szeretem a paprikát. Teát azt fogyasztottam. Aztán térültem, fordultam és megláttam az Anyukámat!!!! És tényleg visszajött, nem hagyott itt!!!! Igaz csak egy órácskát voltunk külön, de nekem nagyon hiányzott. Meg is kérdeztem Erzsike nénit, hogy Anya???? De Ő mindig csak azt mondta, hogy jön nemsokára. És igaza volt. Most már neki is hiszek. Azért rendesek ezek a felnőttek, vigyáznak is ránk és még igazat is mondanak :-))))) Azt hiszem nem is lesz itt gond, szeretni fogok idejárni.......

Ötödik nap: ez a nap még egy lépés előre a leváláshoz. Ma már érkezés után ott hagyott az Anyukám. Én a szokásos tevékenységem után elköszöntem Anyától, természetesen sírva és Erzsike nénivel együtt bementünk a szobába. Bevittük a szalvétát és Én tehettem a helyére. Ez a tevékenység engem teljesen meg is nyugtatott. Igaz megkérdeztem, hogy Anya mikor jön???? De megint megkaptam a kielégítő válaszomat, úgyhogy nem is volt miért aggódnom. Addig az Anyukám is elvégezheti a feladatait. Egészen pontosan ma nem is ment sehová, mert papírokat kellett neki kitöltenie rólam. Magamhoz vettem a játékokat, a piros kisautót a banánt és azokkal együtt jöttem mentem  szobában. Ma nem mentünk ki az udvarra mert esett az eső. Pedig milyen jó lett volna a pocsolyákba beleugrálni. Mert Én azt is nagyon szeretem. És nem is értem, hogy miért is nincsen az utcán mindig pocsolya????? Az Anyukám szerint azért mert ahhoz eső kell.....nem vitatkoztam vele, Ő biztos jobban tudja. Ma már 3 órát voltam egyedül és mondhatom nem is volt velem semmi baj. Tízóraira banánt ettünk, köztudott, hogy nagyon szeretem, akárcsak csizi a majom :-)))) Anya délben érkezett, már nagyon vártam. Elköszöntem mindenkitől és mentünk haza. Péntek lévén már nagyon elfáradtam, de várom már, hogy mikor jövünk legközelebb :-))))

Második hét: teljesen normálisan működöm!!!! Ezt állapítottuk meg. Ez a hét is a szoktatásról szólt, egyre kevesebb Anyával és egyre önállóban. Összefoglalva a hetet kijelenthetjük, hogy teljesen sírás mentesen zajlott, jó kedvvel, örömmel mentem minden reggel. Anya már ritkábban hiányzott. Teljesen ráhangolódtam Erzsike nénire és Ica nénire is. Nagyon sokat játszunk együtt, teljesen odafigyelnek rám. Akár kint vagyunk akár bent nekem mindenhol jó. Kint lehet rajzolni a földre. Rajzoltunk hatalmas csigákat, kukacokat, nyuszikat. Ja, és sok-sok firkát!!! Meg kell említenem, hogy úgy döntöttem ezen a héten szobatiszta leszek!!!! Itt már délelőtt a pelenkám száraz maradt, igyekeztem mindig valakivel együtt pisilni. Persze nekem ez nem mindig sikerült, de fő a próbálkozás!!!! Otthon pedig Anya már csak bugyiban tartott. Nagyon is jól haladok, mert Erzsike néni megkérte Anyát, hogy hétfőn hozzuk be a hercegnős bugyikámat!!!! Hozzuk!!!! És hétvégén még jobban rajta leszünk a projekten :-)))) Szerdán Anyával együtt ebédeltünk a bölcsiben. Ragu leves volt meg almás máglyarakás. Húúúú de nagyon finom volt, Anya szerint még a kanalat is majdnem lenyeltem úgy ettem :-)))) Csütörtökön meg már önállóan étkeztem. Igaz rövid időn belül kértem hogy "sesítsenek". De Erzsike nénire mindig számíthatok!!!!!  És a nagy péntek! Az volt a legnagyobb főpróba, az ott alvás!!!! És sikerült!!!! Anya megígérte, hogy egy másik szobában lesz. És ott vár majd engem, így nyugodtabban tudtam elaludni is. Erzsike néni odaült mellém kicsit simogatott és Én elaludtam!!!! Igaz nem volt nehéz mert már kint az udvaron is majdnem felborultam a fáradságtól, ráadásul még a motoromat sem kaptam meg, úgyhogy sírásba törtem ki, de hamar megvigasztaltak. Alváshoz rongyi volt a társam. Aludtam másfél órát, aztán Ica néni az ölében kivitt Anyához. Ilyen boldogságos ébredést!!! Minden úgy volt ahogy mondták!!!! Tényleg nem nagy dolog ez a bölcsi. Jó ha betartjuk a fokozatosságot, nekem legalább is nagyon bejött. Jól érzem magamat és már várom a továbbiakat!!! :-)))))))))))))

Adósságok rendezése......

Vannak emberek akiknek vannak adósságai. És ebbe Én is beletartozok!!!! Szerencsére még nem anyagi eredetű a dolog, de nagyon is becsületbeli!!!! Az augusztus nem tartozott a kedvenc hónapjaink közé. Kezdődött a Ginával. Kiderült, hogy meg kell operálni: a kis pofiján lett egy seb. Ez sikeresen megtörtént és szegény kutya túl is élte. Lényegesen nem lett jobban, de az életminőségén javított. És ez volt a fontos.

Viszont ekkor derült ki, hogy van egy nagy daganat féleség benne, amit egy elég kockázatos műtéttel lehetne eltávolítani. Ezt viszont már az Anyukám nem merte bevállalni. Elvégre csak 14 éves szegény kutya. És az orvos is azt mondta, hogy nem élné túl, vagy nem is lehetne vele már semmit sem csinálni. Aztán szegény még élt egy hónapot és amikor már az Anyukám is lelkileg elengedte, akkor szépen elaludt szeptember negyedikén :-((((((. Anya ásott egy sírt neki a kertben, aztán Biankával együtt álltunk és néztük, ahogy Anya eltemeti. Sírt Anya :-(((( Aztán mikor eljöttünk onnan én még mondtam, hogy szia "Csikácsa", de már nem hallotta.

Aztán Éviék is elköltöztek. Ezután Anyának és nekem is jött egy kis megfázásos tünet, természetesen 40 fokban. Én voltam fül-orr-gégészeten vizsgálaton, ahol mindent rendben találtak, pont úgy mint a hasi ultrahangon is. 19-én voltunk egy jó kis sörfesztiválon, ahová jöttek a barátaink is.

Az Apák végig kóstolták a sörök mindenféle változatát, az Anyák és lányaik pedig kísérték őket mindenhova. Néha kicsit megőrültünk, ettünk, ittunk és remekül éreztük magunkat!!!! Barbival még fejjel lefele is szép a világ :-))))))

Augusztus huszadikán a nagy ünnepen este szintén baráti találkozó volt. Elmentünk a vidámparkba!!!! Ami idegesítően este, vagyis délután hatkor bezárt!!!!! Felháborító, hogy ott álltunk a kapuba és nem mehettünk be. Egészen addig míg egy néni megszánt bennünket és megengedte, hogy kacsa-vonatozhassunk egyet. Háááááát, ilyen jó élményben még nem volt részem!!!!! Bianka beült velünk, és mi Barbival élveztük az egészet!!!!! Egy nagy sárga kacsa vitt minket, pici lejtőkkel, föl meg le. Aztán sajnos mennünk kellet. Na nem baj, majd jövőre újra megyünk és mást is kipróbálunk!!! Ilyen társasággal mindig mindent szívesen :-))))))

Aztán az örömöm nem sokáig tartott, mert 2 nap múlva kimentünk Anyával a debreceni strandra. Jött Barbi is. Utána Anyával és Apával mentünk a hajdúböszörményi strandra. Ezzel nem is lett volna baj, csak én kicsit kiütéses lettem. Anyáék nézegettek és azt gondolták, hogy biztos a melegtől vagyok kiütve. Ami nem volt lehetetlen, ugyanis még mindig forróság volt ezen a napon is. Mint egész nyáron. A strandolás nagyon jó volt.

Csúszdáztunk, voltunk a hullám medencében is és ugráltunk. Ettünk lángost, ugráló váraztunk, egyszóval minden tiszta boldogság volt. Kivéve a pettyeimet amik nem akartak múlni. Nem is beszélve a másnap reggelről, amikor is már lázasan ébredtem és nem csökkent a pettyek száma, hanem szaporodott. Na hurrá, mondta az Anyukám: Én (mármint anya) pont így néztem ki gyermekkoromban, amikor skarlátos voltam.

Apával próbálták elhessegetni ezt a gondolatot, de sajnos délutánra már az orvos is megállapította ezt a tényt :-((((( Na, kemény 10 nap következett. Anya kiborulva, Én szintén. Vérvétel, orvostól orvosig. Lassan már kezdték velünk elhitetni,  hogy valami komolyabb bajom is van. Végül is NEM, csak Én egy kicsit érzékenyebben reagáltam a betegségre. Mert mint tudjuk, nálam semmi sem tud normálisan lezajlani!!!! És véget is ért az augusztus. Összegezve semmi jó nem történt, kivéve azt az egy napot a sörfesztiválon!!!! Ez viszont mindent vitt :-))))

Aztán jött a szeptember. Ami betegség mentesen telt el!!!!! Viszont volt benne izgalom is. Anya telefonált az új bölcsikémbe! Kaptunk is időpontot. Húúúúúúúúú ez nagy élmény volt. Anya nem tudta pontosan merről kell bemenni, ezért végig jártuk kívülről az egész bölcsit. Időnként Anya megkérdezte, hogy hol kell bemenni? A kedves nénik segítőkészek voltak és mindig útba igazítottak minket. Aztán mire beértünk a vezető nénihez, akit Piroskának hívtak, már így fogadott bennünket: Tessenek csak jönni, már tudom, hogy jönnek, mert a hátsó csoportból már telefonáltak, hogy ezt a gyönyörű kislányt ebbe a csoportba vegyük fel!!!!! Még be sem értünk és máris sztár vagyok!!!! :-)))) Mindenki engem akart!!!! Természetesen ez olyan jól esett Anyának, hogy szóhoz sem jutott. És természetesen mindenki nagyon kedves és szimpatikus volt. Kimentünk az udvarra, játszottam a piros mozdonyon, megnézhettük a szobákat meg mindent. Anyával mind a ketten megszerettük a helyet és eldöntöttük ez lesz az Én új bölcsikém!!!!! Természetesen innentől elindult a szaladgálás. Papírok ide-oda beadása, Anyának a munkahelyén rendezni a szabadságát és stb........
A nagy szaladgálás közben volt egy szabad hétvégénk, amit Tiboréknál töltöttünk!!!!

Végre megint egy jó csapat, tökéletes társaság, kaja, pia, buli :-)))))) Benjinek vettünk Anyával egy tréleres autót, amit Én adtam át neki!!! Még puszit is kaptam érte :-))))) És nagyon aranyos volt, mert Én is kaptam tőle játékot. Természetesen memória játékokat, mert most engem ez köt le. Anyukám szerint hiába van egy játékra ráírva, hogy 3-4 éves kortól, engem ez egy cseppet sem zavar, mert megoldom :-))))) Nem sztárolom magamat, de logikusan tudok gondolkodni és a memóriám az fantasztikus :-)))))

Ebéd után elmentünk a vásári forgatagba. Voltak játékok, hinták, pörgők, dodgemek. Mindenre felakartam ülni, persze korhatárosak voltak a játékok. De amire lehetett, arra felültünk Benjivel.

A legjobb az a dodgem volt, ahová mindenki beszállt és indult a nagy ütközések sorozata. Én Anyával ültem egy kocsiban és rendszeresen üldözőbe vettük Apát és Biankát is. Volt amikor még koccantunk is!!!

Nagyon vicces volt!!! Remekül éreztük magunkat. 

Aztán hazamentünk, Én játszottam Benjivel, hol az udvaron, hol bent a szobában. Olyan remek autópályája van!!! Engem ez nagyon lekötött :-))))

Este együtt fürödtünk Benjivel, most meg volt engedve a pancsika :-)))) Fél óra pancsi után Anya kivett, aztán vacsora és még egy kis játék. Az éjszaka jól telt, csak egyszer keltem fel, mert nem tudtam, hol is vagyok igazán. Reggel pedig frissen kipihenten, a reggeli után elindultunk a kalandba!!!!

A napi cél a Pisztrángos volt, természetesen túrázva!!! Tiboréktól kaptunk egy háti hordozót, ha netalán elfáradnék és nem lenne kedvem jönni a lábaimon, akkor könnyebben tudnak cipelni.

Hát persze hogy 5 métert sem voltam hajlandó gyalog menni :-)))) Ekkor Apa felvett és szintén vagy 5 métert cipelt. ekkor igyekeztem hisztibe kitörni, hogy majd Anya cipel. Röviden el is értem a célomat. Szegény anyukám cipelt végig az úton. Volt kis pihenő is közben, ettünk ropit, ittunk szörpit. és láttam a sihuhu mozdonyt is.

Természetesen mire odaértünk Én teljesen kiakadtam és elaludtam. Anya szerint ez pont jó is volt, mert mire  mindenki megette a finom kis pisztrángját addigra pont felkeltem. Végül is jó levegőn voltam és kipihenten ébredtem. Ettem egy pár falat kis krumplit meg halacskát aztán indultunk is. Visszafele már kis vonattal jöttünk, így nem kellett sokat gyalogolnunk (főleg nekem nem). Megvártuk a vonatot és aztán felszálltunk rá.

Húúúúú, nagyon jó volt!!!! És még egy alagútba is belementünk. Nagyon sötét volt, de nekem nagyon tetszett!!!! :-))))))) Aztán megérkeztünk az állomásra, ott leszálltunk és Apa még készített pár fotót rólunk.

Aztán irány a nagy fagyizóóóóóó!!!! A bőség zavara fogadott minket. Volt egy csomó fagyi :-))) Persze nekem csak is a "csoki faki" jöhetett szóba. Nagyon, de nagyon finom volt. Fagyizás után elköszöntünk egymástól és elindultunk hazafelé. Mint mindig, most is csak azt tudom mondani, hogy az ilyen csavargós, kalandos hétvégék az Én kedvenceim!!!!! Egyszerűen szupi volt :-)))))

Az októbert akár ki is hagyhatnánk a felsorolásból. A feléig nem igazán történt semmi sem. Jártam Zsuzsához a bölcsibe, aztán meg kiütött egy tüszős mandula gyulladás. Természetesen egy kis kiütéssel társulva. Na, és ki az akinek 6 nap alatt nem gyógyul meg a betegsége???? Hát persze, hogy az enyém. Maradt továbbra is az antibiotikum. Közben tartottunk egy jófajta kis grill partit. Végre jöttek megint a kedvenc barátaink!!!! Az idő meseszép volt Én és Barbi kint aludtunk a szabadban!!!!

És milyen jól is esett nekünk. Addig a szülők csacsogtak meg pihentek :-))))

És persze a végén még egy kis fincsi torta is volt!

Jelzem, ezen a napon megcsípett egy szúnyog!!!! Ami nem lett volna gond, csak nálam ez sem normális módon jelentkezett. Estére lett 2 fejem :-)))) Kicsit mulatságos volt ahogy kinéztem, de ennél jobban már csak reggel néztem ki. A bal szememet ki sem tudtam nyitni. Az a púp ami volt a homlokomon az lejött a szememre :-((((( Másnap orvos, bőrgyógyász és kenceficék következtek. Aztán végre elmúlt minden!!!!! És most már jól vagyok. Lassan készülődnöm kell az új bölcsikémre!!!! Nemsokára szoktatás!!!!!! Nagyon izgi és már nagyon várom!!!!!!

És augusztusban is van tizenkilenc :-)

Kicsit felfordult a világ......

Nekem lassan itt kéne ülnöm minden nap a gép előtt és írni a feljegyzéseimet, de ez fizikailag teljesen lehetetlen. Így viszont könnyen bele esek abba a hibába, hogy elfelejtek dolgokat. Ez most is így van. Még szerencse, hogy az Anyukám szokott jegyzetelni a fali naptárra. Itt vissza tudom olvasni az eseményeket :-)))) Először is új lakóink vannak! Éviék személyében.De ezt már írtam a múltkor, hogy érkezni fognak. Az elején kicsit szokatlan volt nekem, mára viszont már tök természetes, hogy 2 fővel, plusz egy blökivel többen vagyunk itthon :-)))) Adós vagyok a nyíregyházi állatparki beszámolóval. Július nyolcadikán indultunk reggel, ébredés, némi reggeli után. Az idő nagyon jó volt, mondhatni hőség. Anya félt is egy kicsit tőle, hogy biztos hőgutát kapunk, de meglepő módon, ott jobb idő volt mint itthon. Igyekeztünk nem a napon tartózkodni és egyébként is elég árnyékos az egész terület. Nekem egyébként is minden évben ez egy újdonság!!! Tudom, hogy már voltam tavaly is, de bevallom nem emlékszem rá. Most legjobban a nagy akvárium tetszett ami tele volt "halkacsával" (halacska)  és nagy cápával!!!! Húúúú, hogy mekkorák voltak!!! Kapaszkodtam, hol Anya, hol Bianka nyakába és csak bámultam :-))))). Természetesen csíkost is felismertem a pata csatából (mint kedvenc filmem), ezen kívül rengeteg állatnak tudtam már a nevét :-))))). Ez biztos a sok könyv miatt van :-)))) És már az álló képességem is sokat javult!!! Nem kellett lefeküdnöm délben aludni, viszont nem bírtam a kiképzést és az Anya vállán elaludtam délután négykor :-)))) Addig Ők ittak egy kis frissítő koktélt. Elalvás előtt még volt egy fontos programom, a fóka show. Nagyon kellett sietnünk, hogy odaérjünk. Bianka az ölébe vett és szaladtunk helyet foglalni, de igazából már csak nekünk jutott. Apa és Anya meg megálltak lent. Aztán kezdődött a zene a móka és Én boldogan kiabáltam, hogy cápa!!!!! Bianka kicsit felvilágosított róla, hogy ezek fókák, de nem tehetek róla....nekem olyan volt mint a cápa :-)))))) Na, nem baj,  majd jövőre még jobb leszek a szeren :-))))) Az állatkert után irány a nagy fagyizóóóóóó!!! Kaptam Én is egy gombócot :-)))) Egyébként is megállapították a szüleim, hogy profin tudok fagyizni :-)))) Anya szerint mintha mindig is tudtam volna, mit kell vele csinálnom. Egyszerűen tehetséges vagyok és nagyon szerény :-))))) A lényeg, mint mindig, most is remekül éreztük magunkat így négyen :-)))) A lenti képeken már láthattátok, hogy lett egy saját kis külön bejáratú házikóm!!!! Na, nem sok mindenki mondhatja el magáról így 2 évesen, hogy van egy saját, teljesen hitel mentes házikója :-))))) Olyan ügyes Apukám van nekem!!!!! Annyira szeretem, de annyira!!!!!

Azóta is rendszeresen rendezkedem benne, sütök-főzök, italokat készítek, etetem a babámat és állandóan pakolok. Lehet, hogy ezt Anyától láttam??????? Apa azt mondta, hogy télire bevihetjük a lakásba is, így ház a házban még jobban elleszünk :-))))) Végül is így nem kell messzire költözzek a családomtól :-))))

Nem csak jókat, de hál istennek ritkán rossz dolgokat is kell , hogy írjak :-(((( Nem is olyan régen Anya nézegette a köldökömet és látta, hogy ott nem stimmel valami. Apa meg is beszélt egy ultrahang nevezetű valamit, ami egy vizsgálat és el is mentünk rá. Nagyon ügyes voltam és rendesen viselkedtem. Anya hasán feküdtem és így nem volt semmi gond velem. Egy aranyos néni meg simogatta a pocakomat. Ez a vizsgálat elég sokáig tartott. Aztán találtak valamit a pocakomban :-(((( Láttam Anya és Apa arcán az ijedtséget, de nekem nem volt semmi bajom és ez biztató volt számukra. Aztán még felkerestünk egy sebész doktor bácsit is, aki biztató szavakat mondott a szüleimnek. Végül is most az a helyzet, hogy várunk és várunk. Aztán hamarosan lesz egy újabb ultrahang és az majd eldönti, hogy hogyan tovább. Persze, hogy nem lehet nekem semmi komoly bajom!!!!! És különben is...mi van ha nincs is ott semmi????? Addig míg szépen fejlődöm, jó az étvágyam és teljesen jól érzem magam, addig nincs is semmi gond :-)))) Elvégre most 11,6kg és 91 cm vagyok!!!! Lehet, hogy nem papír forma, de minket ez már régen nem érdekel!!!!! Ennyit a rossz hírekről. A legjobb jó, hogy újra használtam a bilikémet!!! Már másodszorra sikerült, vagyis igazából már harmadszorra!!!! Na, menni fog ez ugye Én megmondtam :-))))) És egy nagyon fontos hír!!! Van egy új barátom!!!! Barbinak hívják!!!

És vele együtt Anya és Apa is kapott egy új barátot, Kéti (csak így magyarosan) és Köbi személyében!!! Már voltak itt nálunk egy jó kis szalonna esti partin :-)))) Húúúúúúúú mennyit ettünk és Mi meg Barbival csak úgy ittuk a soproni zérót!!!!! Majd elküldjük nekik reklámnak :-)))) És már mi is voltunk náluk, meg járunk együtt "játszókájra" (játszótér). Egyszóval elindult valami, ami eddig nagyon jó és remélem, hogy marad is :-)))))) Már várom is Őket haza, mert most nyaralnak!!!! És annyira jó, hogy már van két barátom!!! Orsi és Barbi, igaz mindig keverem a nevüket, de nem baj, a lényeg, hogy jókat játszunk együtt :-))))) És majd egyszer, az olimpiát is együtt nézhetjük majd!!! Mert most ennek az éve van, Hajrá Magyarok!!!!!! :-))))) És tudjátok: muszáj nézni, Anya légyszi, muszáj :-))))))

Ismét egy híján húsz.

(A 2. és a 3. montázs tizenhetedikén készült, a 4. pedig huszadikán)