KisMano

Idézetek, többségükben Ildikó közvetítésével

Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint a szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a világ,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

És mikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!

Jöttem.
Az Isten küldött.
Azt mondta, már várnak rám,
S majd befogadnak.
És szeretni fog engem
Egy kis család.

A végtelenből
A semmivel kezembe elindultam,
S az ismeretlenig
A semmivel kezembe eljutottam.

Itt megálltam.
Az IDŐRE vártam.
Közben megnőttem,
Felbátorodtam
És megerősödtem.
Végül pedig kiszakadtam,
A sötétből a fényre,
A magányból az ölelésre,
A vízből a szárazra,
Az álomból a valóra.

S végre megláttam.
Az arcokat,
Melyekre vártam.
S akkor tudtam,
Hogy jó helyre jöttem.
Engem IDE küldött az Isten.

Idézetek, többségükben Ildikó közvetítésével

Megfogantam-megfogantál,
a méhemben fészket raktál.
Csöppnyi élet szívem alatt,
s nem tudhattam még, hogy ki vagy.

Jaj, hogyan rúg keze-lába!
nő a mama pocikája.
Alaktalan lufi lettem,
szívem súgta: érted ettem!

Lassan eljő a pillanat,
közös létünk kettészakad.
Meglátlak, és meglátsz engem,
ki a szülőanyád lettem!

Már akkor is

mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is?

mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is?

mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is?

mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is?

már akkor is
nagyon
szerettelek.

Szilvinyo küldte:

Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!

Mikor megszületik 1 várva várt gyermek, az élet dolgai értelmet nyernek. Anyaszív, apaszív dobban meg 1 párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman. Sok boldogságot és egészséget kívánok !!

KisMano

Üdvözöllek!

2010. április 2., péntek

1 megjegyzés: