Előkészület, szülinap és egyebek......

Hogy mi is a megmagyarázhatatlan és teljességgel elfogadhatatlan ok????? Nagyon egyszerű...készültünk a hétvégére!!! Mert ahhoz hogy jól sikerüljön valami, igenis készülni kell. És mi mindent meg is tettünk ennek az érdekében! Hétvégi szülinapi parti volt nálunk, Bóbi és Csucsu szülinapja és az én ELSŐ névnapom! Szűk családi körben (tízen voltunk) tartottuk. Hangulat????? A tetőfokán.....igen, igen, volt ereszd el a hajam :-))). De nálunk ez már megszokott. Ha mi összeülünk akkor az mindig jól végződik. Komoly előkészületeink voltak. Én csendes megfigyelő voltam (azért én is besegítettem), míg Apa,  Bius és Anya készültek. Anya és Apa megtervezték a menüt, elmentünk bevásárolni (tesó addig suliban), és koriander zöldet sehol nem lehetett kapni!!! Bezzeg a főzőcskés műsorokban mindig van minden! Na mindegy, kihagytuk belőle. Ez egy arab étel volt, csirkehusi, bulgur, fahéj, dió, hagymás alap, paradicsomosan, gránátalma és ízesítés. Jól hangzik ugye? Akik szeretik az érdekes ízeket azoknak ajánljuk, akik nem azok ne kóstolják! (recept Anyától elkérhető). Megoszlott a társaság véleménye a kajáról.......nekünk ízlett. Persze volt még édesköményes sült husi is körettel, és a leves francia hagymaleves volt Anya módra pirított cipóban. Na ezt mindenki befalta! Meg a többit is. Ezen kívül süti, amit kereszt anyu csinált és volt két torta :-)))). Apa és tesó készültek játékkal. Volt sztár-pár show, és "ez meg mi a szösz?" játék. Mindenki maximálisan odatette magát, jókat nevetgéltünk. És Apa elfelejtette, hogy hány centivel születtem!!!! (azért semmi gond, mi így is szeretünk Édesapa!) Na de ez legyen életünk legnagyobb problémája :-)))). Keresztanyucitól kaptam egy nagyon szép királylányos mesekönyvet. Anya már olvasott is nekem belőle. Nagyon szép képek vannak benne. A mesék se hosszúak, nehogy megunjam, olyan nekem való..... Kaptam még rágókát répuci formájában és egy első angol sípolós kis könyvet. Ezt Erikától kaptam, ő Szabi barátnője. Nagyon aranyos, hogy gondolt rám! A családomtól pedig egy etető széket kaptam, ami feltehető az asztalra. Már ki is próbáltuk és állandó helye lett a konyhában az asztalon. Olyan jó, hogy most már együtt ehetek a családdal.És az se hátrány, hogy bármikor bárhová vihetjük magunkkal és megoldódik az én helyem is az asztalnál :-)))). Apa szerint ez megint egy olyan praktikus darab mint a kenguru :-)))). Ha rajtam múlik akkor biztos hogy ki lesz használva.......