Tizenkilencedike

 

És már 11 hónapos vagyok!!! Már nem is kell olyan sokat aludni és lassan 1 éves leszek (mert ugye a február az egy rövid hónap)!!!! Kezdek visszatérni önmagamhoz. Végre kibújtak a fogaim!!! Alul megint egyszerre kettő jön. Így már 8 fog tulajdonosa lehetek :-))). Bár tegnap majdnem sikerült kitörnöm, olyat estem pofára, hogy csak úgy koppantam...... Volt nagy sírás........ Pedig az Anyukám ott állt előttem egy karnyújtásnyira, de én akkor is profin tudok pofára esni :-)))). De túléltem, nem lett semmi bajom és természetesen emelés hatására minden elmúlik, Anya gyorsan megvigasztalt és azt is mondta, hogy lesz ez még rosszabb is :-(. Na szép kilátások. Bár lehet hogy igaza van.... Ha egy kicsit a tempómból visszább vennék, akkor lehet nem történne ilyen baleset.... Az Apukám szerint ugyanis esetszerűen közlekedek :-)))). Gyorsan és szirénázva :-))). De nem értem... Miért nem értik meg, hogy nekem gyorsan kell mindenhova odaérnem! Na mindegy, megpróbálok lassítani. A járással még nem haladok, felállok és egyszerűen nem tudom mit kell utána csinálnom. Teljesen instabil a lábam :-). Anya próbált megtámasztani és akkor sikerült már egy-két lépést tennem, de egyedül....... mikor is fog ez nekem sikerülni???? Na ne legyek türelmetlen, mint ahogy a többi, ez is el fog jönni :-))). Viszont imádok labdázni, szemben ülünk Anyával és egymásnak dobáljuk a labdát. Sőt a karácsonyra kapott készségfejlesztő játékomat is már sikerül Anya segítségével megoldanom!!! Megállapítom...okosodom..... Minden érdekel!!!!! És most már azt hiszem ez mindig is így lesz.....egyszerűen mindenevő leszek :-)))))