Lassan egy év késés ide vagy oda???? :-)

Háááát ahhoz képest, hogy jól megígértem, hogy írni fogunk, nem történt semmi sem. Nesze semmi fogd meg jól :-). 2013-ban egy bejegyzés! Nagyon komoly teljesítmény tőlem :-). Ezért ebben az évben megígérem, hogy nem ígérek semmit sem! Egyszerűen csak teszem a dolgomat :-). Na menjünk megint szépen sorba. Lehet egy kicsit majd felcserélődnek az események, de ez már egy picit sem számít :-).

Megtörtént az óvodai beíratás. Két nap is a rendelkezésünkre állt, de mi a második napon mentünk mert az első nap egybeesett a bölcsis szülői értekezlettel. A szülői értekezlet témája az év végi ballagás volt. Mindent elmondtak a gondozó nénik, a szülők meg csak jegyzeteltek.
A ballagás június 28.-án volt, de ne rohanjunk még annyira előre. Szóval az ovi. Anyával és Apával együtt érkeztünk a klinika ovijába. Egy kedves néni fogadott bennünket. Ő volt az óvoda vezető nénije: Ibolya néni. Nagyon kedves volt velem is, meg a szüleimmel is. Amikor beértünk, nekem rögtön feltűnt a gyerekek öltöző szekrénye. Vagyis a kifli jel! Egyszerűen nem értettem, hogy hogyan is lehet ott az Én jelem? Elvégre azt Én kaptam. Aztán Anya és Apa elmagyarázta nekem, hogy itt is vannak hasonló jelek mint a bölcsiben. Na, ez nekem nem sokat jelentett. A lényeg az volt, hogy én rögtön felkiáltottam, hogy Én ide akarok járni!!! Anya próbált csitítani, hogy nyugi ide fogok járni, de Én ezt mind most akartam :-). Ezzel azt hiszem szimpatikus lettem és ők is nekem. Majd miután minden papírt elintéztek, bemehettünk egy csoportszobába megnézni a gyerekeket. Húúúú, nagyon tetszett. Rögtön el is foglaltam a helyem a konyha sarokban. Igaz ehhez kellett az Anyukám is, főleg a füle :-). Ugyanis totál fülmániás vagyok. Vagy ezt már említettem? Ha nem, akkor most elmondom, hogy az Anyukám füle az mindennél többet ér! Ez adja nekem a legnagyobb biztonságot. Persze Ő nem így vélekedik a dologról, mert hajlamos vagyok sokszor kikapirgálni a fülét és az neki nagyon fáj. Bocsi Anya, de ez van. Visszatérve az ovira. Kb. egy jó fél órát játszottam, azután még kimentünk az udvarra. Ott is szaladgáltam a gyerekekkel, csúszdáztam és egyszerűen jól éreztem magamat. Majd szomorúan vettem tudomásul, hogy mennünk kell. Mindenesetre meggyőződtünk róla, hogy jó kis hely lesz ez nekem. De addig is marad a bölcsike.

Ott is nagyon jól érezem magam. Május 24-én szervezett a bölcsi egy szuper gyereknapot! Annyira jó volt! Volt egy nagy piros tűzoltóautó, volt motoros rendőrbácsi, volt lufihajtogató bohóc, volt arcfestés. Én is kaptam egy szép pillangót az arcomra. Igaz elég nehéz volt rávenni, de végül is jól sikerült. Volt enni és innivaló, dínom-dánom. Volt zenés műsor is. Ami a legjobban tetszett, hogy volt tombola sorsolás. És képzeljétek, Én is nyertem!

A csomagban volt egy napszemüveges maci, egy dömperes puzzle kirakó (szeretem a kirakókat), és egy csattogós játék! Ezt a vásárban lehet kapni. Toljuk a földön és közben csattog vagy dobol. Anya nagyon örült neki, mert már régóta rágom a fülét, hogy vegyen nekem egy ilyet. És most végre nyertem! Még Erzsike néni is örült neki. Aztán még játszottunk egy kicsit, Apa fotózkodott, majd jöttünk haza. Ez is egy élmény teli nap volt.
A nyár az nagy melegben telt el. Voltunk strandon Barbival. Most elmentünk a Nánási strandra. Itt még nem voltunk. De nagyon szuper volt. Kaptunk úszógumit, meg karúszót és már mehettünk is a vízbe. Volt egy nagy piros csúszda. Miután Barbiék kipróbálták, Én is nyúztam Anyát, hogy menjünk fel rá. Nehéz volt rábeszélni, de sikerült. A legmagasabb részről indultunk. Csordogált benne a víz. Megvártuk míg az előttünk lévő gyerek lecsúszik. Aztán Anya az ölébe vett. Rajtam természetesen volt úszógumi, majd együtt csúsztunk előre lefelé. Apa lent várt bennünket a vízben. Amikor már a végén jártunk eléggé felgyorsultunk, aztán Anya kiemelt és csobbantunk a végén. Húúúú ez mekkora volt! aztán, gondolhatjátok hányszor mentünk még fel. Számomra ez megunhatatlan :-). Viszont volt saját gyerekmedence is. Ide a szülők nem is jöhettek be, és nagyon figyeltek a rendre, mert ha valaki már csak a lábát betette, rögtön jött az úszómester bácsi és sípolt a szülőknek. Rend és fegyelem :-). Aztán mikor megéheztünk, elmentünk enni. Ettünk nagyon finom halat. Bár mi Barbival inkább szaladgáltunk és Anyáék meg a szánkba dobták az ennivalót :-). Kaja után még fagyiztunk egyet, aztán irány a víz. Természetesen mondanom sem kell, hogy mi voltunk az utolsók akiket kiraktak a strandról zárás után. Szerintem jövőre is eljövünk ide. Anya még a nyáron megpróbáltatta velem az úszást. Elmentünk egy próba napra oktatóhoz. Először tetszett, majd második alkalommal már sírtam. Aztán Anya feladta mert látta, hogy csak szenvedek ettől az egésztől. pedig kaptam úszószemüveget is, meg egy hello kittys kifogót. Végül is nem baj. Majd jövőre újrapróbálkozunk. Lehet ez még korai volt. Egyébként megsúgom, hogy otthon a kádban azóta is gyakorolom az úszást :-). Így sokkal jobb, mint vezényszóra. Meg egyáltalán, az, hogy az Én arcom a vízbe kerüljön???? Ez még egy komoly küzdelem lesz nekem.
A ballagásról: végre elérkezett a nagy nap! Elbúcsúzunk a bölcsiből. A gondozónénik szerint pedig pont most értünk meg rá hogy egymással játszunk, igazán értékeljük, hogy ide járunk, erre már mehetünk is tovább :-). Nagy izgalommal telt az ünnepség. Szép ruhákba felöltöztettek bennünket. Szerencsére nagyon jó idő volt. A szülők bent a teremben helyet foglaltak, majd mi átbújtunk a virágos ív alatt és előadtuk a műsorunkat. azokat a dalokat énekeltük el amiket egész évben tanultunk. És volt amit nem tudtam tökéletesen, mert természetesen előtte két nappal toppantam be a főpróbára, ugyanis megint elővett valami betegség. És ez egy kicsit késleltette a felkészülésemet. De azt mondta Erzsike néni, hogy engem nem félt a felkészüléstől, mert nagyon gyorsan tanulok, ügyes kislány vagyok :-). És milyen igaza volt, mert mindent tudtam a magam módján.